Ott kell kezdenem, ahol abba hagytam: leütöttem 6 palántát a vaterán.
Elmentem Kistarcsára a 2 fekete/kék paradicsom palántámért és egy emberölő paprikáért.
Az öreg nagyon jó arc volt, rögtön beszélgettünk is egy-másfél órát a paprikáktól az emberi butaságon keresztül az ausztrál orvosok életmódjáig, majd a végén kaptam tőle egy ajándék sárga koktélparadicsomot. Remek!
(Később fontos lesz, hogy vettem nála még másik 4 feketét és egy trinidadot, de nem saját felhasználásra).
Ezután bepattantam a verdába és elindultam Zuglónak a másik 3 palántámért.
Odafele már éreztem, hogy nem lesz minden rendben, mert a szintén végtelenül szimpatikus, szintén nyugdíjas hölgy pofátlanul jó áron adja a különlegesebbnél különlegesebb palántákat.
Igen. Elfogott a shoppingláz! Talán még soha nem történt velem ilyen! Még akkor sem, amikor volt rendes fizetésem... De most!
Beszabadultam a kertbe, mint egy Y generációs zombie az Apple store-ba!
Minden kellett!
Kellett törpe, körte, óriás, szivárvány, narancssárga, sárga, rózsaszín, henger, gömb, ökörszív...
A vége az lett, hogy ~10 perc alatt összeszedtem 15 palántát és kaptam egy édes törpe paprikát ajándékba.
Most kicsit úgy érzem magam, mint a dagi, aki nem gondolt bele, hogy mi lesz, ha megeszi még azt a levél mentát is. (kereken az 5. perc)
Talán jogosan, mert ennyi palánta bizony nem fog elférni a kertben...
Szumma 25 palánta van a képen az elültetett haton kívül.
Ebből mindössze 5 db az, amit nem magamnak vásároltam, de ez nyilván élhetetlen.
Szóval nagy fejtörést fog okozni, hogy kiválogassam azokat, amiket valóban megtartok.
Már fáj a szívem mondjuk az óriás rózsaszínért, de pl. az pont az az, amelyiknek nagyon sok föld kell, szóval megy ajándéknak. :(
